Fővárosi Állat és Növénykert

A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET területén található zöldfelületi elemként is jelentős, védett növényfajoknak otthont adó, arborétumnak minősülő gyűjteményes kert és az itt kialakított természetszerű élőhelyek védelme, a honos flóra elemeinek ex situ megőrzése és bemutatása. A Városliget északnyugati végében fekszik, kiterjedése 10,8 hektár.

Eredetileg lényegében sík terület (Pesti-síkság), amelyet a XX. század elején épített két tekintélyes méretű műszikla tesz változatosabbá. Az erdélyi Egyeskőről mintázott Nagyszikla 34 méter magas, a Kisszikla 22 méteres.

A kertet több kisebb-nagyobb mesterséges álló- és folyóvíz teszi változatosabbá és kellemesebbé a környezetet mind az itt élő állatok és növények, mind a látogatók számára. A Nagytó – amely esetében egyébiránt feltételezhető, hogy helye korábban is vízzel borított volt – az Állatkert létesítésétől, vagyis az 1860-as évektől a park nyugati részének meghatározó tájképi kertrésze, az ide telepített, illetve betelepült növények és állatok fontos élő- és bemutatóhelye. A városlakó ember számára könnyen elérhető, a vadvizek világát, de a környezetében található épített elemekkel egyben századfordulós hangulatot idéző, vonzó, egyszerre természetes- és kultúrkörnyezet.

A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET dús vegetációjának és a Városliget közelségének köszönhetően kedvező mikroklimatikus adottságokkal rendelkezik, amelyre jelentős hatással van, hogy Budapest sűrűn beépített területén található. A városklíma következménye, hogy a nyári hőség fokozódik, az aszályos, illetve csapadékszegény időszakok hossza megnövekszik, a légszennyezettség mértéke pedig magasabb az átlagosnál. A száraz időszakok további negatív hatása, hogy természetes velejárójuk általában a talaj vízkészletének és a talajvízszintnek akár jelentős csökkenése is, amely szintén fontos környezeti tényező. Nevezett negatív hatások közül csupán az aszály okozta vízhiány kompenzálható (általában az is csak részben), de a városklímára különösen jellemző légköri aszály érdemben öntözéssel sem orvosolható, mivel hatása a levegő páratartalmára inkább csak közvetett és kismértékű.

A növénygyűjtemény mintegy 3500 különféle fajból, alfajból és változatból áll. A botanikai gyűjtemény igen fontos része az úgynevezett dendrológiai gyűjtemény, vagyis a parkban élő fák és cserjék sokasága. Amellett, hogy a csaknem összefüggő lombsátor hozzájárul az állatkert jellegzetes hangulatához, liget jellegéhez, számos említésre érdemes honos és egzóta fafaj egyede él a kert területén. A legidősebb fa a Nagy-tó partján álló tekintélyes platán, amelyet valószínűleg még az intézmény alapítása előtt ültettek.