A pozsgások, más néven szukkulensek, a víz tárolásának mesterei. Húsos leveleik, vastag száruk vagy duzzadt gyökereik apró víztartályokként működnek, így képesek hosszú ideig átvészelni a száraz időszakokat. Maga a „pozsgás” szó a latin succulentus kifejezésből ered, ami „nedvdúsat” jelent – és ennél jobban semmi sem írja le őket.

A pozsgások családja hatalmas és rendkívül sokféle. Dél-Afrikában a Haworthia fajok áttetsző levelei kis zöld kristályokként csillognak a napfényben, míg a Lithops, azaz „élő kövek”, teljesen beleolvadnak a kavicsos talajba, hogy elkerüljék az állatok figyelmét. Mexikóban a Mammillaria gömbkaktuszok sűrű tövisei között tavasszal apró, rózsaszín virágkoszorúk jelennek meg, a Kalanchoe pedig téli virágzásával hoz színt a szobába. A jól ismert Aloe vera nemcsak dísznövény, hanem hasznos is: leveleinek zseléje hűsíti és nyugtatja a bőrt.

A kaktuszok a pozsgások külön csoportját alkotják, de egy fontos jellegzetesség megkülönbözteti őket a többiektől: a szárukon apró párnácskák, úgynevezett areolák találhatók, innen nőnek a tövisek és a virágok. Érdekesség, hogy a kaktuszok kizárólag az amerikai kontinensről származnak, a déli Andoktól egészen Észak-Amerika prérijeiig.

A pozsgások gondozása nem nehéz, de egy kis odafigyelést igényel. A siker titka a jó egyensúly: sok fény, kevés víz és laza, jól szellőző talaj. Ezek a növények a napfény szerelmesei, így világos ablakpárkányon vagy napos teraszon érzik magukat a legjobban. A talaj legyen sóderes, kavicsos, hogy a víz gyorsan elfolyhasson, mert a pangó nedvesség a legnagyobb ellenségük. Öntözni ritkán, de alaposan érdemes – mindig akkor, amikor a föld teljesen kiszáradt. Télen a legtöbb faj nyugalmi időszakba vonul, ilyenkor hetekig, hónapokig is megvannak víz nélkül.

Szaporításuk kifejezetten hálás feladat. Sok faj, például az Echeveria vagy a Crassula, egyetlen levéldarabkából is képes új növényt fejleszteni. A levelet érdemes pár napig száradni hagyni, mielőtt földbe fektetjük, így elkerülhető a rothadás. A kaktuszok sarjról szaporíthatók, de a gyakorlott gyűjtők oltással és magvetéssel is próbálkoznak, amivel különleges hibridek és formák születhetnek.

A betegségek általában a túlöntözésből adódnak, ami gyökérrothadáshoz vezethet. Ha a levelek puhák vagy áttetszők lesznek, az intő jel: ilyenkor csökkenteni kell az öntözést. A kártevők közül előfordulhat liszteske vagy pajzstetű, de ezek egyszerűen eltávolíthatók egy alkoholos vattával.

A pozsgások és kaktuszok gyűjtése sok kertbarátnak igazi szenvedéllyé válik. Egy kis üvegházban, a szabad ég alatt vagy világos ablakban rengeteg különféle forma, szín és méret fér meg egymás mellett. Minden növény más, minden fajnak megvan a maga bája. Fontos azonban, hogy a ritkább, védett fajokat ne természetből gyűjtsük, hanem megbízható kertészetből vagy gyűjtői csereprogramból szerezzük be – ezzel is védve a természetes populációkat.

A pozsgások világa a türelemről, a megfigyelésről és a mértékletességről szól. Nem igényelnek sok gondozást, mégis hálásak minden apró figyelmességért. Szinte bárki sikerrel tarthatja őket, legyen szó tapasztalt gyűjtőről vagy kezdő kertészről. Egy kis fény, jó talaj, kevés víz – és máris megmutatják, mire képesek.

Aki egyszer belekóstol a pozsgások gondozásába, könnyen beléjük szeret. Nemcsak díszítik a lakást és a kertet, hanem egy kis nyugalmat is hoznak a mindennapokba. A túlélés mesterei megtanítanak bennünket arra, hogy néha a legegyszerűbb növények adják a legtöbb örömet.