Mikor kezdtél el gyűjteni trópusi növényeket? Mindig is érdekelt a kertészkedés?

Körülbelül 2010 táján kezdtem el komolyabban foglalkozni a növénygyűjtéssel. Akkoriban még gimnazista voltam, és mivel vízparti környezetben nőttem fel, már egészen fiatal koromtól vonzott a természet, különösen a vízi élővilág.

Mindig is volt nálunk kerti tó, amelyet magam alakítottam ki és gondoztam, így az akvarisztika is hamar az életem részévé vált. Az akvarisztika világa lassan bevezetett a trópusok varázslatos birodalmába.

Először csak a víz alatti életformák bűvöltek el, később azonban a víz fölötti, szárazföldi trópusi növények is lenyűgöztek. Megfogott bennük, valami, amit csak a trópusi természet képes sugározni. Mint sok más gyűjtő, én is úgy kezdtem, hogy bármi érdekelt, ami egzotikusnak és látványosnak tűnt – a lényeg az volt, hogy trópusi legyen, és lehetőleg minél nagyobbra nőjön.

Kezdetben számtalan nemzetséggel és növénytípussal kísérleteztem, egyre inkább elmélyülve a gyűjtés szenvedélyében. Az első években főként orchideákat és kaktuszokat neveltem – valószínűleg ezzel kezdi a legtöbb növénybarát. Később azonban továbbléptem, és új irányok felé fordultam.

Ekkor kerültek a látóterembe a golgotavirágok (Passiflora), amelyek teljesen elbűvöltek különleges virágaikkal és változatosságukkal. Volt idő, amikor 60–70 különböző Passiflora fajt és hibridet neveltem otthon, köztük botanikai fajokat és saját keresztezéseket is. Porozgattam őket, új kombinációkat próbáltam ki, és hatalmas öröm volt látni, ahogy egy-egy saját hibrid virágba borul.

Idővel az érdeklődésem a trópusi nagyméretű levéldísznövények felé fordult: az elefántfülek (Alocasia), a tárónövények (Colocasia) és a különféle banánfajok (Musa) világa egyre inkább magával ragadott. Ezek a növények nemcsak méretükkel, hanem lenyűgöző formáikkal és díszes leveleikkel is a trópusi esőerdők hangulatát hozták el a kertbe.

Szerintem van egyfajta vonzalom bizonyos embertípusokban – minket ez az igazi, mély dzsungel trópusi világa vonz.

Honnan származnak az első Colocasia és Alocasia fajtáid? A növényeket milyen formában szerzed be – gumó formában, esetleg teljes növényként?

A Colocasia fajták közül az első, amit beszereztem, az Esculenta volt, a második pedig a Coal Miner. Mindkettő 2012 óta a gyűjteményem része.

Az első növényeimet a Gazlap nevű internetes fórumról rendeltem, ahol akkoriban sok gyűjtő és növénykedvelő osztotta meg egymással tapasztalatait és ritkább növényeit.

Később, ahogy egyre komolyabban kezdtem foglalkozni a gyűjtéssel, már európai gyűjtőktől – főként Ausztriából és Németországból – vásároltam a ritkább fajtákat. Az utóbbi években azonban Thaiföld lett a legfőbb beszerzési forrásom, hiszen jelenleg ott zajlik intenzíven az új Colocasia fajták nemesítése.

A megrendelt növények általában másfél–két héten belül megérkeznek hozzám. Az új fajtákat visszavágva, gyökér nélkül, nedves mohába vagy más enyhén nedves közegbe csavarva kapom meg. A növényi részeket a feladó előzetesen rovar- és gombaölő szerekkel fertőtleníti, és mivel Thaiföld az Európai Unión kívül esik, a csomagokat növényegészségügyi dokumentummal látják el. Így a növények kisméretű, gondosan becsomagolt küldeményként érkeznek meg hozzám.

Mit érdemes tudni általánosságban az elefántfülekről (Alocasia) és táró (Colocasia) fajokról, illetve milyen környezeti feltételeket kell nekik biztosítani, hogy jól érezzék magukat a hazai klímánkon?

Az Alocasia és a Colocasia nemzetségek rendszertanilag a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartoznak. Ismereteink szerint e nemzetségekhez több mint 80 faj sorolható, amelyek többsége Délkelet-Ázsiában, Óceániában, valamint Ausztrália északi területein honos. E növények legfőbb díszítőértékét hatalmas, látványos levélzetük adja.

Ha alaposabban megnézzük az Alokáziákat, két nagy csoportjukat különíthetjük el. Az első csoportba a nagyobb termetű fajok tartoznak, amelyek jobban tűrik a hűvösebb környezetet.
Nálunk a legelterjedtebb ezek közül az Alocasia x calidora, az óriás elefántfül, amely a téli időszakban is elviseli a 10–15 °C körüli teleltetési hőmérsékletet. Ezek a növények akár 2,5 méteres magasságot is elérhetnek, amelyből maga a törzs is körülbelül másfél méteres.
Szobanövényként is egyre népszerűbbek, mivel látványos habitusuk miatt könnyen díszei lehetnek a lakásnak is.

A második csoportba az úgynevezett „ékszer Alokáziák” tartoznak, amelyek kisebb termetűek (többnyire 50–60 cm alatt maradnak) és sokkal melegigényesebbek. Ezek a fajták – mint például az Alocasia reginula, Black Velvet, vagy a micholitziana – érzékenyebbek a hőmérsékletre és a talaj minőségére is.
Számukra az ideális 22–25 °C közötti hőmérséklet, és nem célszerű ez alá csökkenteni a hőmérsékletet. A talaj tekintetében laza szerkezetű, tápanyagban gazdag közeg szükséges számukra, mivel egy átlagos kerti talajt nem tolerálnak jól.

Általánosságban az Alokáziák magas páratartalmat és szűrt fényt igényelnek, mivel a közvetlen, erős napsütés könnyen megégetheti leveleiket. Rendszeres tápanyag-utánpótlással és kiegyenlített öntözéssel hosszú ideig díszíthetik a gyűjteményt.

A Colocasiák ezzel szemben némileg eltérő igényű növények. Méretük rendkívül változatos: vannak 60–80 cm magas kompakt fajták, de akadnak olyanok is, amelyek 2,5–3 méteres magasságot is elérnek.
Ezek a növények napfénykedvelők, és mivel természetes élőhelyükön mocsári környezetben élnek, jelentős vízigényük van. A Colocasiákat akár kerti tó sekély részébe is sülyeszthetjük – ideális számukra a 20–30 cm vízmélység.

Cserépben nevelve is jól érzik magukat, ha 2–3 cm víz folyamatosan áll az edény aljában. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint azonban a légköri aszály jelentősen befolyásolhatja fejlődésüket, ezért különösen fontos a rendszeres öntözés és megfelelő páratartalom biztosítása.

Tapasztaltál különbséget a Colocasia zöld és vörös levelű változatai között a növekedésükben és fejlődésükben?

Alapvetően a zöld levelű változatok sokkal erőteljesebben fejlődnek, és könnyebben alkalmazkodnak az új környezethez. A gyűjteményemben különböző variegáta változatok is találhatók, amelyek világos, sárga, rózsaszín vagy pirosas mintázattal rendelkeznek, és ezek a mintázatok gyakran változnak.

A variegáta (tarka levelű) változatok érzékenyebbek a környezeti hatásokra, nehezebben alkalmazkodnak, és több odafigyelést igényelnek, de ha megerősödnek, ők is szépen fejlődnek. Jó példa erre a gyűjteményemben található Celebrity Pink fajta. Ennek friss levele zöld, rajta világos rózsaszín variegáta mintával. Ahogy a levél idősödik, a zöld alapszín fokozatosan befeketedik, míg a világos, fehéres minta sötét pinkes-lilás árnyalatot vesz fel.

Ez a fajta kezdetben elég lassan fejlődött: az egy időben érkezett zöld és fekete levelű változatok hamarabb elérték a kifejlett kort. Amikor azonban ez a fajtám elérte az 50–60 cm-es magasságot, megkezdődött az intenzív növekedés, és mostanra már két és fél méter magas.

Milyen talajt és tápanyagellátást igényel a Colocasia a konténeres vagy kerti termesztés során, hogy egészségesen és szépen fejlődjön? Mekkora területen helyezkedik el a gyűjteményed, a növények nagyobb része fóliában vagy szabadföldön kap helyet?

Nálunk az anyatövek nagy része ágyásokba van ültetve. A növényeket olyan területekre helyezem ki, ahol korábban paprika nőtt, mivel ezeknek az ágyásoknak már kialakított az alja: alul perlit található a jó vízelvezetés érdekében, fölötte pedig tőzegréteg.

A növények számára alapvetően fontos, hogy laza, tápanyagban gazdag talajban fejlődjenek. Maga a perlit és a tőzeg nem tartalmaz tápanyagot, ezért a szükséges tápanyagokat csepegtető szalagon keresztül juttatjuk ki, így a növények folyamatosan fel tudják venni azokat.

Tavasztól őszig a növényeket akár szabadföldbe is ki lehet ültetni. Számukra ideális a laza szerkezetű talaj, amelyet tőzeggel vagy kókuszrosttal érdemes keverni. Szabadföldi ültetésnél ajánlott szerves trágyát is kijuttatni, mert a növények ezt szép fejlődéssel hálálják meg. Emellett a bőséges öntözés is elengedhetetlen a megfelelő növekedéshez.

A gyűjtemény két fóliasátorban található: az egyik egy kisebb, 300 m²-es teleltető és szaporító ház, a másik pedig egy 1500 m²-es fólia, ahol a növények kiültetve helyezkednek el – itt találhatók az én növényeim, valamint a keresztapámé is.

A gyűjteményem nagyjából 80–90%-a egész évben fólia alatt van. A növényeket nem bolygatom, és nem ültetem át őket. Csak néhány darabot helyezek ki időnként a kertbe, de a többség állandóan a fólia alatt marad.

Hogyan biztosítjátok a megfelelő hőmérsékletet a téli időszakban az Alocasia és Colocasia fajok számára? Milyen optimális hőmérsékletet kell biztosítani?

Termálvizes fűtésű fóliasátrunk van, amelyet egy külön termálkút lát el meleg vízzel. A rendszer működése egyszerű: amikor megnyitjuk a csapot, a termálvíz a fóliában elhelyezett fűtéscsöveken keresztül biztosítja a meleget a növények számára a téli hónapokban.

A fűtést az időjárás függvényében szabályozzuk: ahogy hűl az idő, fokozatosan növeljük a fűtés intenzitását. A hideg időszak elején általában csak éjszakánként fűtünk, míg a leghidegebb téli napokon már napközben is működik a rendszer.

Az Alocasia és Colocasia fajok számára éjszakánként 16–18 °C körüli hőmérsékletet biztosítunk, ami optimális a fejlődésükhöz. Nappal, amikor süt a nap, a hőmérséklet a fóliában akár 30 °C-ra is felmehet, de igyekszünk elkerülni a túlmelegedést. Amint a hőmérséklet eléri a 20–25 °C-ot, megnyitjuk a szellőzőket, hogy friss levegő áramoljon be.

A megfelelő légáramlás nemcsak a hőmérséklet szabályozása miatt fontos, hanem azért is, mert segít megelőzni a gombás betegségek kialakulását.

Kinek ajánljuk a Colocasia és Alocasia fajokat?

Ha szeretnénk egy darabka trópus hangulatát behozni otthonunkba, a Colocasia és Alocasia fajok a tökéletes választás. Nagy, élénk színű leveleik a dzsungel zöldjét és pompáját idézik, miközben közelségükben a természet nyugtató energiája is jelen van.  Ezek a növények nemcsak díszítenek, hanem életet és trópusi hangulatot visznek a mindennapokba, varázslatos pillanatokat ajándékozva minden növénybarátnak.

Czakó Imre és nagybátyja, Iglódi Ferenc banánt és papayát is termesztenek – erről olvashatnak a következő részben…