Szent István Egyetem Gödöllői Botanikus Kert

A Magyar, később Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar (ma Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar) első botanikus kertje 1949-ben létesült Budán, a Villányi és a Ménesi út között. A jelenlegi kertet az egyetem Gödöllőre költözését követően, az egyetem kísérleti területén 1959 őszén kezdték el kiépíteni Hortobágyi Tibor, Koltay Albert és Précsényi István tervei alapján, az Agrártudományi Egyetem és a Földművelésügyi Minisztérium anyagi támogatásával. A kert elsődleges célja az egyetemi növénytani oktatás gyakorlati megalapozása, segítése volt. A kert kiépítése 3 évet vett igénybe.

A legfontosabb vízi, vízparti növények számára két mesterséges tavat is kialakítottak. Közvetlenül a kert bejárata mellett egy kis méretű, sekélyvizű tó létesült, melynek közelében elsősorban magaskórósok és mocsárréti fajok kerültek beültetésre. A kert belsejében egy 9 m átmérőjű mesterséges tó épült, ahol több hínár és vízparti növényfaj kapott helyet.

A rendszertani gyűjtemény parcelláinak elrendezésében a 9 m átmérőjű tó központi helyet foglalt el. A tavat körívesen vették körül a rendszertani ágyások. Eredetileg a tó nyugati oldalán egy kisebb, mintegy 250-300 fajból álló ún. “kis rendszertani gyűjtemény” volt, amely a hallgatóknak a termesztett, mezőgazdasági növények ismeretén túli kötelezően megtanulandó növényeit tartalmazta. Ezt a részt később a rendszertani gyűjteménnyel vonták össze. A tó keleti oldalán alakították ki a szorosabb értelemben vett botanikai gyűjteményt (régebben „nagy rendszertani gyűjtemény”), melyben a Soó-féle fejlődéstörténeti rendszernek megfelelően helyezték el a taxonokat.

A 60-as évek elején a kert területének kb. ötödét foglalta el az a 110 db 4 x 4 m-es parcella, amelyeken a legfontosabb ipari, mezőgazdasági, kertészeti növényeket mutatták be. Mára a bemutató parcellák területe és a bemutatandó fajok száma is csökkent.

A kert gyűjteményeibe a növényanyag részben magcseréből származó magvetésből (pl. Actinidia chinensis, Paulownia tomentosa, Metasequoia glyptostroboides), részben terepi kiszállásokon gyűjtött anyagból (pl. Castanea sativa, Crataegus nigra, Vitis sylvestris) származott, illetve számos botanikus kert, arborétum és magángyűjtő is segítette a munkát. A botanikai gyűjtemény gazdagításában kiemelkedő munkát végzett Hortobágyi Tibor, Koltay Albert, Toborffy Zoltán, Jeanplong József és Tóth Sándor.

A Villányi úti botanikus kerthez hasonlóan a gödöllői botanikus kertben is létrehoztak egy kutatási, kísérleti területet, ahol a kezdetektől napjainkig különféle tudományterületek florisztikai, cönológiai, produkció- és fényökológiai, gyepgazdálkodási, hidrobiológiai, szövettani, ökotoxikológiai és ökofiziológiai kutatásai folytak. A globális klímaváltozással kapcsolatos projektek kutatóállomása Kelet-Közép-Európában az első ilyen jellegű kutatási bázis volt, kialakítása Tuba Zoltán professzor nevéhez fűződik.

Kertünk híressége a  „Gödöllői Vén Vackorfa” az ország és Európa legismertebb vadkörtefája, mely 2013-ban a hazai Év Fája verseny győztese, illetve 2014-ben az európai Év Fája verseny ezüstérmese lett.

Nyitva tartás:
Hétfő-csütörtök: 8-16
Péntek: 8-14
Szombati napokon előzetes bejelentkezés alapján fogadunk csoportokat (10 főtől).