Soroksári Botanikus Kert
A Soroksári Botanikus Kert létesítését a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Tanácsa 1962-ben határozta el. Célja a növénytani gyakorlati oktatás fejlesztése volt, elősegítve, hogy a leendő kertészmérnökök közvetlen kapcsolatba kerüljenek a növényekkel. A létrehozott élőgyűjtemények az oktatás mellett a botanikai kutatásokat szolgálják, de ma már egyre inkább előtérbe kerülnek az ismeretterjesztési, turisztikai feladatok is: a Soroksári Botanikus Kert egyre népszerűbb a tanulni és kirándulni vágyó, a természet értékei iránt érdeklődők körében.
A 60 ha-os Botanikus Kert Budapest XXIII. kerületében, a délpesti síkság szélén, Soroksár Péteri majorban található — alig 20 km-re a nyüzsgő nagyváros szívétől. Anonymus már a 13. században említi a „Surcusar” nevet, de a mai napig nem tisztázott, hogy helységnév volt-e, esetleg a Duna-ágat, vagy a mocsaras pusztát nevezték így. Annyi bizonyos, hogy a Kert területén már 4000 évvel ezelőtt is éltek emberek. A sziklakertek építési munkái során a kora bronzkorból származó leletek kerültek napvilágra: csontok, edénymaradványok, sőt egy fiatal férfi, teljesen ép csontváza is. Az 1700-as években gróf Grassalkovich Antal birtoka lett, aki a szorgalmas emberek hírében álló svábokat betelepítette Soroksárra.
Az 1940-es évek végén az államosítás során a felhagyott kertek helyére erdőt telepítettek. A Soroksári Botanikus Kertben a Budapesti Állami Erdőgazdaság által 1948–1952 között telepített gyenge minőségű feketefenyő, akác, nemes nyár, szürke nyár, vadkörte, fekete dió, kőris és kocsányos tölgy ültevényből 32 ha maradt fenn. A terület többi részén felhagyott gyümölcsös- és szőlőskertek, felégetett, mocsaras területek, csatornák, legelők voltak. Bár a már működő Egyetemi Tangazdaságnak köszönhetően víz és villany rendelkezésre állt a területen, a gyűjtemény létrehozását teljesen az alapoktól kellett elkezdeni.
A Soroksári Botanikus Kert nagy részén a növények telepítése földrajzi elterjedésüknek megfelelően történt. Észak-Amerika növényeit bemutató parcella közvetlenül a bejáratnál baloldalt kezdődik. Bár a terület jelenleg az erdészeti telepítésből visszamaradt mediterrán feketefenyő (Pinus nigra) uralja, az Észak-Amerikából származó fajuk közül megtalálható az ezüstfenyő (Picea pungens f. glauca), a duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii), a Colorado-fenyő (Abies concolor), a nyugati tuja (Thuja occidentalis), az oregoni álciprus (Chamaecyparis lawsoniana) és a virginiai boróka (Juniperus virginiana), amelyek majdnem minden hazai parkban megtalálhatók. A lomblevelű fajok, mint például az ezüstjuhar (Acer saccharinum), a lepényfa (Gleditsia triacanthos), az ecetfa (Rhus typhina), a vörös tölgy (Quercus rubra), a repkényszőlő (Parthenocissus quinquefolia), a lombhullató mocsárciprusok (Taxodium distichum) és a tulipánfa (Liriodendron tulipifera) szép őszi lombszíneződésük miatt kedveltek. A feketediót (Juglans nigra) értékes fája miatt szintén az erdészek telepítették. Az óriástuják (Thuja plicata) csoportja igen látványos. A télálló fügekaktusz (Opuntia phaeacantha), a mahónia (Mahonia aquifolium), a pálmaliliom (Yucca filamentosa), a fehér akác (Robinia pseudo-acacia), a városfásításban kedvelt nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) és a zöld juhar (Acer negundo) szintén Észak-Amerikából kerültek hozzánk.
Nyitvatartás:
Hétfő - Péntek
8:00 - 16:00
Szombat
9:00 - 16:00
Vasárnap
Zárva